43. Jasper National Park + Icefields Parkway Part 1 (farkasfej tó) 

Ezúttal kicsit messzebb merészkedünk Calgary-ból és hátunk mögött hagyjuk a Banff Nemzeti Parkot. Túl Lake Louise-on és Lake Moraine-en is van élet a tavak szerelmeseinek, azt mondják, -- bár, hiszi az ember vagy se, nekivágunk! A cél mindenképp valamiféle wildlife (vadonélő állat) megpillantása, (ezúttal szarvast ígértem a gyerekeimnek, én bátor ) , hogy a kis-nagy-tinifiam is lássa, mindent nem lehet megélni a Youtube videókban! ;) 

Induljunk is, mert nagyon hosszú az út! 

Még itthonról megvásároljuk a nemzeti parkba belépéséhez szükséges belépőt, így egy laza, kb. kétórás út ( 210km) után könnyedén áthajtunk a Banff/ Lake Louise ellenőrzőponton. Eddig minden táj régi ismerősként int, szerintem a kocsink csukott lámpákkal is bármikor eltalálna idáig (lsd. a korábbi blogposztokat). 

Továbbmerészkedünk. 

Akarom mondani száguldunk! Muszáj igyekezni, mert elhangzott az első "Messze van még, Törppapa?" kérdés a hátsó ülésről, és bizony messze még a messze. ( A gyerkőcök már rég  nem gyerkőcök, de az elmúlt években 15x tettük meg együtt a Kanada - Magyarország repülőutat és ez a kérdés kiskorukról velünk maradt. ;) 

Pedig a cél most maga az út! A híres Icefields Parkway (Highway 93), ami Lake Louise-tól Jasperig vezet (+ kb. 230km) a Sziklás-hegység mentén. Az út végén vár ránk a Jasper National Park... és még mennyi érdekes látnivaló közben! A National Geographic szerint a világ 10 legszebb autóútjai között van a mostani kirándulásunk útvonala, de Kanadában mindenképp a Number One!

Az út hemzseg a szebbnél szebb természeti látnivalóktól, tanácsos 8-12 órát rászánni, mert  egész napra tartogat ámulnivalókat! (Ezt csak egyirányban értik a Lake Louise --Jasper szakaszra.) . Mindenhol nekünk sajnos nincs időnk megállni és bebarangolni, de az első nagyobb tó, Bow Lake már az autóútról hívogat. Muszáj megállni és megcsodálni, mert a morénák és a tó kéksége emlékeztet Lake Moraine-éhez. 

Ha rövidebb kirándulásra megyünk a hegyekbe, érdemes megnézni, hogy melyik napszakban érkezel a tavakhoz, mert bár naponta más arcát mutatja minden tó, a kék 50 árnyalata napszakonként is változik. És amiről nem mesélnek az útikönyvek: a felhők! A nagyvárosból indulva soha nem tudhatod, pontosan mi vár rád a hegyekben. De ha napos az idő és felhők úsznak az égen, legyen bármilyen hideg is, a látvány fantasztikus lesz! 

Nézd, milyen szép a hegycsúcsra telepedő felhők látványa! :)

A legtöbb látnivalóhoz csak leparkolsz az út mentén szépen kiépített parkolók egyikében. Van hogy az útról is megcsodálhatod a tavakat, és már maguk az útközben fölénk magasodó hegységek is bámulatosak, de ha beljebb barangolsz, no, az lesz csak az igazi ámulat!! 

Következett a várva-várt nagyobb állomásunk: Peyto Lake (ejtsd: pí-tó)! Egy kisebb hike, "séta-túra", olyan 15 perc többnyire kiépített útvonalon való felfelé barangolás után érheted el az egyik leghíresebb gleccsertavat. Jártam már ott korábban, tudtam, milyen csodás táj fogad, ha felérek a kilátóra, de a mostani látványtól elállt a szavam!! Gyönyörű napsütés, a környező hegyek és fenyvesek, ahogy körülölelték a valószerűtlenül kék tó vizét... egyszerűen mesebeli volt! Tényleg olyan szép, hogy még elképzelni se tud szebbet az ember!!!!

Lake Louise és Lake Moraine mellett a legszebbek egyike! Az állandó őrült tömeget leszámítva. ;) (Lásd: a korábbi blogposztokban) Ugyanúgy gleccser táplálta, tehát a gleccservíz által kivájt üledék elér a tó vizébe is és napsütéskor ez adja a tó jellegzetes pávakék színét (teal blue angolul).

2021-ben adták át a felújított kilátót (,ha jól emlékszem 2 évig volt lezárva, a COVID is közbeszólt), de gyönyörűen, igényesen kialakítva: két parkolóhely (egy alsó szint és egy felső szint) személyautóknak, RV-knak ( lakóautók), gyalogutak, az útmenti tájékoztató táblák és maga a kilátó. Megérte a várakozás és megérte az aznap rászánt idő, mert ilyet máshol nem lát az ember!

Nehéz is volt elszakadni, én egész nap elnézegetném! 

Közelebb merészkedhetsz a kilátó alatt, a sziklák széléhez -- rengeteg fotós áll kamerákkal  felszerelkezve --,  hogy egy kicsit "közelebbről" is megcsodálhasd a tó környékét. 

A képek nincsenek szerkesztve, a színek valósak--- bár az életben, ha lehetséges, még szebbek!!

Látod, hogy miért hívják "farkasfej" tónak? :)

Egy ilyen hosszú útra érdemes feltankolni ( értem ez alatt a benzinen kívül az enni- és innivalókat), mert valóban csak Mi és a Természet! Megállhatsz falatozni a sok piknikterület egyikén, tényleg minden szépen kiépítve, rendben karban tartva, "macibiztos kukákkal" felszerelve várja a kiránduló kedvűeket. A Canada Park Rangers (parkfelügyelők) mindenre figyelnek!

De a benzin csak fogyóban volt! És azért biztos, ami biztos, a hegyekben ott tankol az ember, ahol csak tud! Így azért vártam, hogy elérjünk a Saskatchewan River Crossing ponthoz, -- ami a.... benzinkútjáról híres! :D :D 

Egy rövid magyarázat: Kanadában 10 tartomány van, Alberta a miénk, keletre tőlünk pedig a nyelvtörő Saskatchewan található. Vajon kitalálnád, hogy kell kiejteni a nevét? Hmmm,  /szeszkecsuán =szöszkecsuön ;)  Szóval az onnan eredő folyó fut bele az itteni Highway 93 mellettibe -- innen a fent említett név.

A hely legalább olyan varázslatos volt, mint a benzinárak! :) (Ott kb. CAD 2/ liter, míg Calgary: kb. CAD 1,6 / liter volt akkor.) Egy gyors feltöltés után álltunk is tovább, várt minket a Big Bend majd a Columbia Icefield, ahol szó szerint gleccserre léptünk!

Tarts velem a folytatásban az út további részén is! :)

Ha The Last of Us rajongó vagy, semmiképp se hagyd ki a következő posztot: